Digitalizáció hosszú távon: hogyan lesz belőle növekedés KKV-knál?

A digitalizáció értéke nem az első hónapban látszik, és nem is ott kell keresni. Ez a cikk arról szól, mi gyűlik közben, és mi lesz belőle három hónap, egy év és két év alatt.

A digitalizáció igazi ereje idővel mutatkozik meg

Sok cég ott téved, hogy az első hónap alapján ítél. Az első hónap viszont a legrosszabb hónap: olyasmit gépeltek be, amit amúgy is tudtatok, és cserébe semmi újat nem kaptok. Ha ekkor mérsz, azt méred, hogy ez egy ráfordítás.

Közben viszont elkezd gyűlni valami, aminek nem az a neve, hogy hatékonyság. Feljegyzés gyűlik. Az, hogy mi történt, mikor, kivel, és mi lett a vége. Ez az, ami kamatozik, mert minden hónapban egy hónappal többet ér, mint az előzőben.

Ebből következik, hogy a digitalizáció megtérülését nem tevékenységekben érdemes nézni, hanem időtávban. Az alábbi három szakasz ezt a három időtávot veszi végig.

Három hónap múlva: van mihez visszanézni

Az első kézzelfogható hozam nem a gyorsaság, hanem az, hogy nem kell rekonstruálni.

Egy ügyfél márciusban kért egy árat. Júniusban ugyanarra kérdez rá, kicsit más mennyiségre. Feljegyzés nélkül ilyenkor az történik, hogy valaki fejből mond egy számot, vagy megkeresi a régi levelet, ha megtalálja. Ha nem találja, akkor a második ár nem lesz összhangban az elsővel, és az ügyfél ezt észreveszi, mert neki az az egy ajánlat fontos volt.

Három hónap után ez egy kattintás: ott az előzmény, benne az ár, a mennyiség és az, hogy ki mit ígért. Nem azért ér ez sokat, mert időt spórol, hanem mert a döntéseiteket nem kell újratárgyalni emlékezetből. Ami egyszer el lett döntve, az eldöntve marad.

Egy év múlva: látszik, mi ismétlődik

Egy év feljegyzés után olyasmi kezd látszani, amit külön elemzés nélkül nem vettél volna észre.

Kiderül például, hogy a munkák egy bizonyos típusa mindig ugyanannál a lépésnél áll meg, mert mindig ugyanarra a jóváhagyásra vártok. Vagy hogy az ajánlataitok nagy része nem az ár miatt hal el, hanem azért, mert két hét telik el a kiküldésig. Egyik sem derül ki egyetlen esetből. Tíz-húsz esetből, egy helyen, azonos formában feljegyezve viszont magától kirajzolódik.

Ennek a következménye a legfontosabb: mostantól szándékosan meg tudsz változtatni egy dolgot, és meg tudod nézni, történt-e valami. Van mihez képest. Előzmény nélkül minden változtatás hitkérdés marad, és a következő nehéz hónapban visszaáll a régi.

Amit viszont nem fog megcsinálni

A digitalizáció nem hoz ügyfelet. Ha kevés a megkeresés, attól, hogy rendezetten tartod nyilván a keveset, nem lesz több. Nem javít meg rossz folyamatot sem: ha valami rosszul van kitalálva, attól, hogy gyors lesz és dokumentált, még rosszul van kitalálva. Döntést sem hoz helyetted, csak azt mutatja meg, mi alapján dönthetsz.

Van, ahol a két év hozama tényleg csak egy archívum, amit senki nem nyit ki. Ha ketten dolgoztok, egész nap egy szobában, és minden munka másmilyen, akkor nálatok nincs mit ismételni és nincs kinek átadni. Ilyenkor a feljegyzés adminisztráció, nem befektetés, és jobb, ha nem csináljátok.

A megtérülés két feltételen áll: ismétlődjön a munka, és egynél többen kelljen tudni róla. Ahol ez a kettő megvan, ott a két év sokat ér. Ahol egyik sincs, ott semmit.

Két év múlva: a cég átadhatóvá válik

Ez a valódi hozam, és ez az, ami két évnél rövidebb idő alatt nem áll össze.

Két év feljegyzés után el tudsz menni két hétre úgy, hogy nem hívnak fel. Nem azért, mert a csapat okosabb lett, hanem mert a kérdéseikre a válasz megtalálható anélkül, hogy téged kellene megkérdezni. Ugyanez történik akkor is, ha egy kolléga átvesz egy másik kollégától egy ügyfélkört: nem kétnapos átbeszélés kell hozzá, hanem az, hogy elolvassa, mi történt eddig.

Ekkor lesz értelme vezetőt tenni egy terület fölé. Addig ugyanis nem munkát adsz át neki, hanem felelősséget úgy, hogy nem adsz mellé információt, és ez a leggyakoribb módja annak, hogy egy jó ember három hónap alatt elfáradjon.

A kontroll, amit ez ad, nem az, hogy mindent látsz. Az, hogy nem kell mindent látnod ahhoz, hogy tudd, hol tartotok. Egy cég annyit ér működés szempontjából, amennyire működik nélküled is, és ezt pontosan az építi, ami két éven át gyűlt.

Amire ezt lehet építeni

Ha ez a hozam két évben mérhető, akkor egyetlen dolog számít igazán a rendszer kiválasztásánál: hogy két év múlva is ugyanaz a rendszer legyen. Rendszerváltáskor az előzmény nagy része ott marad, és a számláló nulláról indul újra.

Az IntrApp ezért nem egy újabb program a sor végére, hanem az alap, amin a cég fut. Nem CRM és nem ERP. Ha új igény jelenik meg, nem kell rendszert váltani hozzá: kérhetsz funkciót, és ha az ügyfélkör nagyjából háromnegyede is használná, ingyen megcsináljuk, és mindenki megkapja. Hogy melyik kérés ilyen, azt mi ítéljük meg, mert mi látjuk az egész ügyfélkört, és amit ígérünk, az nem az azonnali szállítás, hanem az, hogy a széles körben hasznos igény bekerül a fejlesztésbe. Ami csak rátok jellemző, saját ágon készül, és közben jönnek a közös frissítések.

Az első két hét kockázata pedig nulla: ingyen kipróbálod, és ha nem válik be, lemondod, ahogy egy streaming-előfizetést.

Hogy ma miért nem előny mindez, hanem alapfeltétel, arról külön cikkben írtunk.

Kipróbálom a demót