Hogyan rendszerezd a cégen belüli tudást a Tudástárral?

Minden cégnél megmutatja az igazságot az a hét, amikor az egyik kolléga szabadságon van.

Nem történik semmi drámai. Csak kiderül, hogy a nagy ügyfélnél nem szabad e-mailben árat írni, mert náluk az beszerzési kérésnek számít, és ezt eddig egyetlen ember tudta. Kiderül, hogy a szállítói visszáru űrlapját mindig ketté kell osztani, mert a raktár máshogy nem veszi át. Kiderül, hogy azt a bizonyos ügyfelet péntek délután nem érdemes hívni. Ez a három dolog eddig sehol nem volt leírva, mert nem tűnt fontosnak. Egyszerűen csak mindig ott volt, aki tudta.

Egy cég működése nem csak folyamatokból és eszközökből áll, hanem tudásból is. Abból, hogyan oldotok meg helyzeteket, milyen tapasztalatotok van egy-egy ügyféllel, mi az, ami már működött egyszer, és mi az, ami nem.

A legtöbb KKV-ban ez a tudás fejekben van, e-mailekben szétszórva, régi chatüzenetekben eltemetve, vagy egy „majd megkérdezzük” mondatban él tovább.

Ez rövid távon működik. Növekedésnél viszont komoly visszahúzó erővé válik.

Miért nem írja le senki?

A leírásnak ára van, és a leírás pillanatában ez az ár mindig nagyobbnak látszik, mint a haszon.

Aki tudja a választ, annak harminc másodperc elmondani. Leírni úgy, hogy egy másik ember is megértse belőle, tíz perc. Ráadásul az a tíz perc most fáj, a haszon pedig csak akkor jelentkezik, amikor legközelebb valaki keresi, és senki nem tudja megmondani, hogy erre mikor kerül sor. Aki tehát racionálisan dönt a saját napjáról, minden egyes alkalommal a válaszolást választja.

A második ok kényesebb. Egy kis cégben a fejben tartott tudás státuszt ad, mert aki nélkül nem megy, az fontos, és ezt a helyzetet nehéz önként feladni. A dokumentálás ott indul be, ahol a tudás megosztása lesz az elismert teljesítmény, nem a birtoklása.

Mikor nem éri meg leírni?

Nem minden tudást kell rendszerezni, és aki mindent akar, az általában semmit nem fog.

Ha egy folyamat hetente változik, akkor a leírása mindig elavult lesz, és rosszabb helyzetet teremt, mint a hiánya, mert aki elolvassa, tévedni fog, méghozzá magabiztosan. Az ilyen munkát nem leírni kell, hanem stabilizálni, és utána leírni.

Ha egy dolgot évente egyszer csinálnak, és mindig ugyanaz az ember, akkor a leírás ára valószínűleg nagyobb, mint a haszna. Az éves zárás menetét nem attól tudja a cég, hogy le van írva, hanem attól, hogy valaki csinálja.

Ha pedig hárman vagytok, egy szobában, és mindenki mindent hall, akkor a tudás megosztása már megtörténik, csak nem dokumentum formájában. Ilyenkor a Tudástár nem hoz semmit, csak egy újabb helyet, ahová el lehet felejteni felírni valamit.

A dokumentálás ott kezd megtérülni, ahol ugyanaz a kérdés harmadszorra hangzik el, vagy ahol a választ olyan ember keresi, aki nem tud odafordulni ahhoz, aki tudja.

A tudás megvan, csak nem hozzáférhető

A cégen belüli tudás elvesztése ritkán látványos. Nem omlik össze tőle a rendszer. „Csak” lassabb lesz minden.

A jelek ismerősek. Ugyanazokat a kérdéseket újra és újra felteszik, az új kollégák heteken át bizonytalanok, a tapasztaltak folyamatosan magyaráznak, a döntések mögötti indokok pedig nem kereshetők vissza. A tudás létezik, csak nincs rendszerben.

Az utolsó a legdrágább, mert nem is látszik hiánynak. Egy éve valaki eldöntötte, hogy az egyik ügyfélnek nem adunk szállítási kedvezményt. Az indokot senki nem tudja, csak azt, hogy „így szoktuk”. Amikor jön az új értékesítő, két lehetősége van. Vagy megörökli a szabályt indok nélkül, vagy felülírja, és beleszalad ugyanabba a problémába, ami miatt a szabály született. A cég ilyenkor nem tud tanulni, csak ismételni.

Az új kolléga első hetén válik igazán fájdalmassá

A betanulás az első pont, ahol ez a hiány azonnal látszik.

Az új kolléga nem tudja, hol vannak a belső szabályok, a folyamatok nem egyértelműek, nincs egy hely, ahol összeállna a kép, és minden apróságról kérdeznie kell. Ez rendszerhiány, nem betanulási probléma, mert ugyanez jönne ki a következő belépőnél is.

Nem csak neki probléma. Időt vesz el a tapasztaltabbaktól, lassítja az önállósodást, és növeli a hibák esélyét.

Van ennek egy csendesebb következménye is. Az új ember hamar megtanulja, hány kérdést illik feltenni egy nap. Amikor eléri ezt a határt, nem kérdez tovább, hanem tippel. A tippelésből származó hiba pedig hetekkel később derül ki, és akkor már nem is látszik, honnan jött.

A Tudástár mint céges memória

A Tudástár nem dokumentumhalom és nem egy újabb mappa, hanem egy kereshető, kategorizált belső tudásbázis. Három dolog következik ebből. Az információnak egy érvényes verziója van, a tudás nem személyhez kötött, és a tapasztalat akkor is a cégben marad, ha az, akinél volt, továbbáll.

Az IntrApp Tudástár célja ugyanez, hogy a tudás rendszerbe kerüljön, gyorsan visszakereshető legyen, és ne kelljen mellé odaállítani valakit, aki elmagyarázza.

Mit lehet a Tudástárban kezelni?

A Tudástárban ilyesmiket tarthattok:

• belső folyamatleírások
• betanulási anyagok
• gyakori kérdések és válaszok
• ügyfélkezelési tapasztalatok
• technikai leírások
• „hogyan csináljuk nálunk” típusú útmutatók

Minden tartalom kategorizálható és strukturálható, tehát nem egy hosszú lista lesz belőle, amiben egy év múlva senki nem talál semmit.

Nem csak az újaknak hasznos

A Tudástár nem csak a betanulás eszköze, és a legtöbb cégnél ez a nagyobbik haszna.

A mindennapi munkában az látszik belőle, hogy két ember ugyanarra a kérdésre ugyanazt a választ adja. Ez apróságnak tűnik, amíg nem ügyfél kérdez. Ha a szállítási feltételt hárman háromféleképpen mondják el, az ügyfél nem azt gondolja, hogy sokszínű a csapat, hanem azt, hogy nem tudjátok, mit ígértetek. A leírt, közös válasz nem korlátozza a kollégákat. Megmenti őket attól, hogy fejből találjanak ki valamit.

Tudás és skálázhatóság

Egy cég akkor tud nőni, ha a tudás átadható és a működés tanítható. Amíg minden tapasztalat személyekhez kötődik, addig a növekedés törékeny, mert minden új ember terhet jelent valakinek, és minden kiesés kockázat.

Ez a leggyakoribb oka annak, hogy egy jól működő nyolcfős cég tizenkét főnél elkezd akadozni. Nem a munka lett nehezebb. Az történt, hogy a működés eddig négy ember fejében fért el, és most már nem fér.

Arról, hogy a ki nem mondott közös szokások miért pont egy új belépőnél buknak ki, külön cikkben írtunk a csapat fejlődési szakaszairól.

Amit egy külön fájl nem tud magáról

Külön fájloknál az a baj, hogy egy dokumentum nem tudja magáról, mihez tartozik. Ott van egy leírás a visszáruról, de nem derül ki belőle, melyik szállítóra vonatkozik, mikor íródott, és hogy azóta változott-e a megállapodás. Ezt a hiányzó hátteret az olvasó pótolja, találgatással.

A Tudástárban a bejegyzés a rendszer része, tehát kapcsolható feladathoz, projekthez vagy ügyfélhez, és látszik, mihez készült. Ez nem extra adminisztráció, hanem az, amitől a bejegyzés egy év múlva is értelmezhető marad.

A leírt tudás is romlik

Aki egyszer feltölti a tudástárat, és utána nem nyúl hozzá, két év múlva egy múzeumot fog üzemeltetni.

Egy tudástár akkor marad használható, ha a karbantartása nem külön projekt, hanem a munka melléktermeke. A leggyakoribb működő szokás egyszerű. Aki megválaszol egy kérdést, amit már nem először kap meg, az a választ nem csak elküldi, hanem be is írja, és a következő kérdezőnek már a bejegyzést küldi. A másik szokás az, hogy minden bejegyzésnek van gazdája, tehát ha valami elavul, van kit megkérdezni. A közös felelősség ilyenkor senkié.

Ez azért fontos, mert az elavult leírás rosszabb, mint a semmi. Aki nem talál semmit, megkérdez valakit. Aki talál egy két éve érvényes választ, aszerint jár el.

Amikor a tudás nem jár haza

A cégen belüli tudás nem mellékes kérdés, és nem is „majd egyszer” kérdés. Ha rendszerbe kerül, ugyanaz a kérdés kevesebbszer hangzik el, az új ember hamarabb lesz önálló, a működés kiszámíthatóbb, és a tapasztalat akkor is megmarad, ha az, akinél volt, elmegy.

Az IntrApp nem egy újabb program a sor végére. Ez a cég működésének alapja, tehát nem CRM és nem ERP, a Tudástár pedig ennek az alapnak a memóriája, ami ott áll a feladatok, a projektek és az ügyfelek mellett, nem külön. Kipróbálni kockázat nélkül lehet, és ha nem jó, lemondod, mint egy streaming-előfizetést.

A tudás akkor ér valamit, ha hozzáférhető. Nem attól lesz erős egy cég, hogy vannak benne pótolhatatlan emberek, hanem attól, hogy a tudásuk nem velük együtt jár be dolgozni.

Megnyitom a demót