Az IntrApp nem egy újabb program a sor végére

Minden cég fut valamin. A kérdés nem az, van-e rendszered, hanem az, hogy aminek ma össze kell tartania a működést, annak van-e neve, vagy csak egy kolléga fejében van meg.

A kettő között az a különbség, hogy a másodikat nem lehet átadni. A tegnapi telefonbeszélgetés nála van, a belőle született feladat egy másik felületen áll, a kiküldött árajánlat egy harmadikon, és a hármat semmi nem köti össze azon kívül, hogy ő emlékszik rájuk. Amíg szabadságon van, a cég minden ilyen kérdésre lassabban válaszol.

Amit valójában választasz, az egy polc

A kérés ilyenkor szokott megfogalmazódni, és majdnem mindig ugyanígy hangzik: kellene egy CRM. Eszközválasztáskor viszont senki nem funkciólistával kezd. Először eldöntöd, mihez hasonlítod, és onnantól a kategória gondolkodik helyetted: megmondja, kivel állítod egy sorba, milyen árat vársz, és főleg azt, hogy mit fogsz hiánynak nevezni.

Aki ügyfélkezelő rendszert keres, annak az lesz a hiány, ha nincs benne értékesítési tölcsér. Aki ERP-t keres, annak az, ha nincs benne készletmozgás. Ugyanaz a program tehát ugyanazzal a tudással két különböző polcon két különböző értékelést kap, és egyik értékelés sem hazudik. Csak más kérdésre válaszolnak.

Ez az oka annak, hogy a kategóriát ki kell mondani, nem körülírni. Rossz polcon a jó válasz is rossznak látszik.

Nem CRM és nem ERP

Az IntrApp nem CRM és nem ERP. Az az alap, amin a cég fut: az a rendszer, amiben a feladat, a hozzá tartozó ügyfél és a róla szóló beszélgetés egyszerre keletkezik, nem külön eszközökben, utólag összepárosítva.

Az ügyfélkezelő rendszer az ügyfélkapcsolatot viszi, és abban mély. Az ERP az erőforrásokat és a folyamatokat, és abban mély. Egyik sem rossz döntés. Csak egyik sem arra született, hogy egy nyolcfős cég teljes hete elférjen benne, a megbeszélés jegyzetétől a hibajegyen át a pénteki döntésig.

Mit jelent az, hogy alap

Egy helyzet, amit mindenki felismer. Az ügyfél felhív, hogy mi van a múlt heti anyaggal.

Amíg külön eszközben áll az ügyfél és külön a feladat, a válaszhoz két helyre kell benézni, és a kettő közötti összefüggést fejben kell tartani. A telefonáló közben vár. Ha ugyanabban a rendszerben állnak, akkor az ügyfél nevénél ott a feladat, a feladat mellett a megjegyzés, amit a kolléga írt hozzá, és a fájl, amit kiküldtek.

A másik helyzet lassabban derül ki, és többe kerül. Valaki megígér az ügyfélnek valamit csütörtökre, aztán elmegy szabadságra. A kollégái csütörtök délután tudják meg, hogy volt ígéret, amikor az ügyfél rákérdez. Az ígéret nem volt titok, csak nem volt sehol: egy elküldött e-mailben állt, amit ketten olvastak.

Ha az ígéret ugyanahhoz az ügyfélhez tartozik, ahol a feladat és a beszélgetés is, akkor nem kell tudni róla előre. Elég megnyitni az ügyfelet, és ott van, dátummal együtt. Ez az a fajta hiba, amit nem figyelmetlenség okoz, hanem az, hogy a tudás nem oda került, ahol keresni fogják.

A különbség tehát nem a kattintások száma. Az, hogy nem kell tudnod előre, hol keresd. Egy új kolléga második hetében ez a különbség többet ér, mint bármelyik funkció.

Ennek az ára nem a keresgélésben jön ki, hanem abban, hogy közben valaki mást is megzavarsz. Egy kérdés a kollégának, aki épp mással foglalkozik, két ember figyelmébe kerül, nem egyébe. Ha ez naponta többször megismétlődik, a nap végén senki nem tudja megmondani, mivel telt el, csak azt, hogy fáradt.

Amiért a mély eszköz jobban mutat a polcon

A célszoftverek tényleg mélyek. A mélységük nagy részét viszont a felhasználók nagy része nem érti és nem használja, és kategóriaválasztáskor épp ez a rész az, ami eladja a terméket: a hosszabb funkciólista biztonságosabb döntésnek látszik.

Fél évvel később derül ki, hogy a menü nagyobbik fele soha nem nyílt ki. Nem a mélység az érték, hanem az, hogy értsd, amit használsz, és hogy lefedje azt, amivel tényleg telik a heted.

Az IntrApp azt fedi le, amit egy kkv nap mint nap csinál, túlbonyolítás nélkül. Ha egy területen a létező legmélyebb eszközt keresed, találsz nálunk jobbat, és ez így van rendjén. Ez nem hiányosság, hanem döntés.

Amikor nem kell alap

Ha ketten vagytok, és az egész ügyfélkörötök elfér egy táblázatban, amit mindketten fejből tudtok, akkor nálatok nincs mit összekötni. A táblázat ilyenkor jó megoldás, nem elmaradottság.

Ha van egy eszközöd, ami tényleg jól működik, és a többi csak kiegészítés körülötte, akkor sincs mit cserélni. Az átállásnak ára van időben és figyelemben, és ez az ár akkor térül meg, ha a mostani működés naponta kerül valamibe. Ha csak havonta bosszant, várj vele.

Az a pont szokott dönteni, amikor már nem a munka a lassú, hanem az, hogy megtaláld, hol tart. Erről külön is írtunk, miért nem alkot rendszert több eszköz együtt.

Ami mégis hiányzik

Egyetlen rendszer sem fed le mindent, amit egy cég csinál, tehát a kérdés nem az, van-e hiány, hanem az, hogy mi történik vele.

Kérhetsz funkciót. Ha az ügyfélkör nagyjából háromnegyede is használná, ingyen megcsináljuk, és mindenki megkapja. A megítélés a mi döntésünk, mert mi látjuk az egész ügyfélkört, és nem azonnali szállítást ígérünk: azt ígérjük, hogy a széles körben hasznos igény bekerül a fejlesztésbe. Ami viszont csak rátok jellemző, saját ágon készül, és közben ugyanúgy megkapjátok a közös frissítéseket.

Amit a döntés valóban kockáztat

A bevezetés ott szokott elakadni, hogy külső segítség kell hozzá, és a segítségnek ára van.

Nem kellünk hozzá. Az automata telepítés körülbelül harminc perc, utána élesben vagy, és nem számlázunk bevezetést vagy oktatást. Ha valamit nem értesz, a beépített körbevezető és a kézikönyv elmondja. Ha mégis emberi választ szeretnél, a szakértői csapatunk szívesen segít, de ez a te döntésed, nem a rendszer feltétele.

A többi kockázat pedig annyi, amennyi egy előfizetésé: kipróbálod, és ha nem jó, lemondod.

Kipróbálom a demót